Csak legyünk túl rajta?

Vagy éljünk a lehetőséggel és írjunk egy emlékezetes beszédet?

Az első opció viszonylag könnyen megoldható. A második már kevésbé. Pedig megéri. Ilyenkor vihetünk egy személyes dimenziót a beszédbe, ilyenkor mutathatjuk meg, hogy a vezető is ember és ilyenkor fűzhetjük szorosabbra kapcsolatunkat munkatársainkkal.

Hogyan kezdjünk bele a beszéd írásába?

Mik az első lépések? A legtöbb előadó tanácstalan, ami teljes mértékben érthető, hiszen sosem tanulta a beszédírást. A gyakorlatban sokan a diák elkészítésével indítanak, majd egyszer csak eljutnak az utolsó diához, ezután pedig kitalálják, melyik diához nagyjából mit mondjanak. Ennek egyik veszélye, hogy a diasort a beszélő óhatatlanul jegyzetként használja, így csökken a szemkontaktus és általánosságban a kapcsolat a közönséggel.

Egy másik opció, hogy valaki leül, majd elkezd írni, ír, ír, ír, aztán egyszer csak kész lesz.

Végül előfordul az is, hogy valaki egyszerűen csak kiáll a színpadra, és elkezd beszélni, lesz, ami lesz alapon.

Természetesen mindhárom fenti módszer vezethet jó beszédhez, azonban a tapasztalat az, hogy egy strukturált megközelítéssel lényegesen hatásosabb beszédet tudunk előadni.

Egy ilyen megközelítés jól körülhatárolható lépésekre bontja a beszédírás folyamatát. Ezek közül az elsők pedig az alábbiak meghatározása: téma, általános cél, konkrét cél, fő üzenet.

Konkrét célunk és fő üzenetünk rövid megfogalmazása nem is olyan egyszerű feladat. Ha azonban mégis szánunk erre időt, és mindezeket átgondoljuk és leírjuk magunknak, akkor olyan sorvezetőt kapunk, ami visszatart minket a csapongástól, ezáltal pedig segít a beszéd írása során a témánál és a fő gondolatmenetnél maradni. Ha ezt megtesszük, megtettük az első lépést a tudatos felkészülés irányába.

Ez a megközelítés minden beszédhelyzetben alkalmazható, az évzáró beszéd pedig kiváló lehetőséget nyújt a kísérletezésre.

Beszédre fel!