Simonyi Judit ügyvezető igazgató

Az elmúlt évek tapasztalatait cáfolva a 2023-as év váratlan pörgéssel indult. Az év első hetében még érezhetően sokan pihentek, de utána hirtelen váltással egy kifejezetten sűrű időszakban találtuk magunkat, és az ezzel együtt érkező kihívások se sokat várattak magukra. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy minden megy tovább, ahogy eddig volt.

Pedig a jelen gazdasági környezet és munkaerőpiac eddig is óriási megpróbáltatás volt azok számra, akik a kiválasztásban dolgoznak. Szándékosan nem kihívást írtam. Ez már több mint kihívás.

Rengeteg cikk jelent meg a megfelelő szakképzett munkaerő hiányáról, mind szellemi, mind fizikai téren. Megállapítottuk, hogy most ez a jelöltek időszaka, és a jelöltélmény egyre fontosabb eleme minden kiválasztási folyamatnak.

De egy ilyen piaci környezetben vajon milyen a tanácsadó, a researcher (és a sok néven megjelenített kiválasztással foglalkozó munkatárs) munkaélménye?

Elmondom.

• nagyon kevés a megbízói elvárásoknak minden szempontból megfelelő, elérhető jelölt;
• a hosszas keresésekkel megtalált potenciális jelöltek közül nagyon sokan nem is reagálnak a megszólításra, nem hívnak, nem írnak vissza;
• a megszólított jelöltek közül vannak, akik a keresés egy pontján eltűnnek, nem jeleznek vissza, nem válaszolnak;
• jelöltek elfogadják a meghívást interjúra, de nem jelennek meg a Teams/Zoom meetingen;
• a 1-2-3-4-5 kiválasztási kör után megkapott ajánlatot a kezdeti motiváció ellenére mégsem fogadják el;
• kizárólagos home office-ban akarnak dolgozni;
• Magyarországról külföldre szeretnének dolgozni, természetesen nem magyar munkabéren.

Ezek után hogyan érezze magát a szakember a kiválasztási folyamatban?

Természetes, hogy vannak objektív nehézségek: a rendelkezésre álló munkaerő szűkössége, a földrajzi különbségek, a megbízók lokációja, a megbízóknál meglévő juttatási rendszer, de ezt megfejeli azon sok szubjektív jelenség, ami az igazi frusztrációt jelenti a kiválasztási szakembernek. Igazából ezeket a legnehezebb kezelni, s főleg úgy, hogy egyoldalú a kommunikáció: a kiválasztásban dolgozó szakember nem kap választ, jelzést a másik féltől.

Olyan jó lenne, ha jelöltként mindenki legalább annyit megtenne a kiválasztási folyamat résztvevőjeként, amennyit ő maga joggal elvár!

Nem nagy dolgokról van itt szó, hanem csupa olyasmiről, ami az üzleti életben (de valójában az élet minden területén) megalapozza az együttműködést és kifejezi a kölcsönös tiszteletet.

Adjunk időben választ!

Az információ legyen teljeskörű!

Merjük megfogalmazni elvárásunkat!

Ne csak álmodozzunk, vegyük figyelembe a realitást!

Ezzel is tudjuk a kiválasztási folyamatot segíteni, és magunk számára sem a kudarc élményt, hanem a reális továbblépési lehetőséget megalapozni.

Nem akarom azt mondani, hogy a megnövekedett jelölti elvárások minden esetben irreálisak. Csak jelezni szeretném, hogy óriási átalakulásban van a munka világa, ezt néha nehéz kezelni, nehéz a továbblépést előre látni, de a tiszta, világos, egyértelmű és megfelelő időben történő kommunikáció egy hasznos eszköz lehet, hogy win-win megoldásokat találjunk ebben a komplex helyzetben is.